Navigáció

Tartalom

Középkor és Újkor

A település létezéséről az első írásos emlék 1268-ból származik (a falu krónikása szerint), amelyben neve Isa alakban fordul elő. Ugyanebben az alakban szerepel V.Ince pápa 1276-ban kibocsátott bullájában is, amelyben említést tesz IV.Béla király ajándékleveléről. A király, a község halászati jogát a margitszigeti apácazárdának adományozta. V.Incét 1276-ban választották pápává, s mindössze 5 hónapig állt a római katolikus egyház élén. Bullájában példaértékűnek tartja IV.Béla által nyújtott támogatást, felhívja a többi uralkodó figyelmét az egyház támogatására. Az izsai halászok körében egy ízben megjelent Mátyás király is, aki itt úgynevezett privilégiumot osztott ki. Tehermentesítette őket az adófizetéstől. A község földesura 1593-ban Somogyi Gáspár volt, aki a maga részét Novák Mihály esztergomi prépostnak adta el. A 150 éves török megszállás idején a falu lakossága sokat szenvedett a hódító törököktől. A rablások elől a lakosok a Bokros pusztához közel eső Kormos-laposi-dűlő föld alatti üregeibe menekültek. 1624-ben Izsa, mint a török által elfoglalt község, köteles volt fát szállítani Érsekújvárra, s az ottani “kapitán” embereket is követelt az ott épülő erődítmény építéséhez. A törökök kiűzése utáni első házösszeíráskor mindössze 20 épület maradt lakható állapotban, és jelentősen csökkent a lakosok száma is. A Duna partján, nem messze a szivattyútelep épületétől található egy boltíves tartószerkezetű hidacska.A hídról az hírlik, hogy a török időkből való, jelenlegi megnevezése “Török híd”. Ma is jó műszaki állapotban van.

A község életében fontos az 1599-es év, amikor a későbbi erdélyi fejedelem, Bocskai István hajdúi a községen áthaladva, csaknem teljesen szétrombolták a római katolikus templomot, amely valószínűleg a XVI.században épült fel. Felújítására csak jóval később, 1721-ben került sor, de 1760-ban és 1773-ban a földrengések ismét jelentősen megrongálták. Végérvényesen 1774-ben állították helyre. Eredeti boltíves mennyezetét egyszerű simával cserélték fel, tehát a mai templomnak nincs sajátos építészeti stílusa. A templom Szent Mihály arkangyal nevét viseli, képe, a főoltárkép 1883-ban készült. A főoltár a 18.század hetvenes éveiben épült. Ugyanebből az időből való a templom szószéke is. A templom belső berendezésének e két remeke rokokó stílusban készült. Mellékoltára, Nepomuki Szent János nevét népszerűsíti, valószínűleg a 18.század felétől. A fent említett templomi tartozékokat a műemlékvédő hivatal is számon tartja és védi.

A református templom korban jóval fiatalabb, 1871-en épült, késői klasszicista stílusban. Fényes Elek adaléka Izsa történelméhez a Komárom vármegye leírása c.művében (1848-ban) annyi, hogy a községnek 1310 katolikus és 146 református lakosa volt. A katolikusok anya- a reformátusok pedig “leányegyházat bírnak”.

A 18.század második fele újabb megpróbáltatásokat hozott az itt élőknek. Először 1763-ban, majd 10 évvel később, 1773-ban földrengés pusztította a községet, ezek újból megtizedelték a község lakosait. Az említett természeti katasztrófák ellenére is a 18.század végéig a lakóházak száma 91-re, a lakosoké pedig 823-ra növekedett. Sajnos, 1822-ben ismét földrengés rázta meg a községet. Az épségben maradt házak száma mindössze 16 volt. A földrengéseken kívül a községben gyakran árvíz pusztított, valamint tűzvészek okoztak a lakosoknak mérhetetlen károkat. A római katolikus templom főbejáratának bal oldali homlokzatán elhelyezett kis táblán ez áll: “Vízrajzi magasságjegy 1895″. A Duna 1895-ös állását örökíti meg a kiöntött árterületen. 1899.szeptember 11-én a községben tűz ütött ki, amely a falunak csaknem a felét elpusztította. A tűzvész után egy héttel, a Duna lépett ki medréből, és okozott további károkat.

Az említett elemi csapások ellenére a község folyamatosan fejlődött, lakosainak száma szüntelenül gyarapodott, és 1900-ban a számláló biztosok 2055 személyt jegyeztek fel a faluban. A lakosok földműveléssel, halászattal foglalkoztak a környező nagybirtokokon, vagy Komárom új ipari létesítményeiben ipari munkásként dolgoztak. A község legrégibb épülete a római katolikus plébánia, amely a falu központjában áll, a Fő utcán. Az épület évszázadokon át kiváló személyiségeknek – a plébánosoknak – volt az otthona.

A 20.században a község is gyorsabb fejlődési szakaszba lépett. A növekvő igényeknek megfelelően új utcákat alakítottak ki. Erre azonban csak a dunai védőgát megépítése után kerülhetett sor, mert a gyakori áradások korábban arra késztették az embereket, hogy csak a község magasabb fekvésű helyein építkezzenek. Így a legrégibb utca, a Fő utca volt 113 méter tengerszint feletti magassággal. A házfalak tömött sárból, döngölt agyagból vagy vályogból épültek. A régi, hagyományos nádtetőket cserepes, palás vagy zsindelyes háztetők váltották fel. A lakóházak általában három lakókelyiségből állottak, úgymint: “első szoba” vagy “első ház”, konyha nyitott kéménnyel, “hátsó szoba” (“hátsó ház”). Az első szobába csak kivételes esetekben léptek be. A konyhában főztek, de innen fűtötték a lakott helyiségeket is. Lakóházakon kívül gazdasági épületek is épültek: kamra, istálló, ól, csűr és egyéb. Kemény alapú útja csak a Fő utcának volt 1942 óta, mivel az a Komáromba vezető országút része volt. Az esővíz elvezetését az elődök mintaszerűen oldották meg: útszéli árkokkal. Ezek az esővizet természetes vagy mesterséges úton a víztározókba vezették.

Az első világháborúban, 1914-ben hadba szóllították a fiatal férfiak nagy részét. Háborús viszonyok alakultak ki, még a templomi harangok is más alakot öltöttek, és a szörnyű pusztítás eszközeivé váltak.

A háború temérdek bajt és szenvedést okozott, nemcsak a frontokon, hanem a hátország lakosságának is. Sok szülő, feleség és gyermek hiába várta a szeretett hozzátartozó visszajövetelét. Az 1918-20-as években Párizsban folyó béketárgyalások következményeképpen, Közép-Európában óriási változásokra került sor. Széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia, egy részének a romjain új európai államot hoztak létre – Csehszlovákiát. Községünk ennek az államnak lett szerves része. Az is maradt, egészen 1938-ig, amikor a bécsi döntés értelmében Dél-Szlovákiát újra Magyarországhoz csatolták. Ezt az időszakot újabbnál újabb háborús tűzfészkek kialakítása, a lázas fegyverkezés, és a fasiszta szellemiség elterjedése követte. S amiről az emberek sokat beszéltek, rövid időn belül valósággá vált. Kitört a II.világháború. A férfiakat újból hadba szólították, sokan közülük már a hadsereg első nagyobb bevetése után a Don-kanyarban életüket vesztették. A háború azonban tovább szedte áldozatait. 1945 januárjában értek a községbe az első szovjet katonák. A háború folyamán a légitámadások sok házat pusztítottak el, Izsának több emberáldozata volt. A háború befejezése után Európában ismét nagy változásokra került sor, bizonyos módosítással felújították a Csehszlovák Köztársaságot. Dél-Szlovákiát újra a felújított köztársasághoz csatolták.