Navigáció

Tartalom

Jelen

A falu őslakossága a háború után a politikai és társadalmi élet vérkeringésébe nem tudott bekapcsolódni, mert nem rendelkezett állampolgári jogokkal, egyesülési joggal, sőt felfüggesztették állampolgárságukat is. Az itteni emberek nehéz napokat-hónapokat éltek át. Más bajokon kívül, szembe kellett nézniük a deportálás tényével. Erre 1946 decemberében és 1947 januárjában került sor. A kitelepítést kemény télben és dermesztő hidegben hajtották végre katonai segédlettel. A lakosság legmélyebb szociális rétegeiből kijelölt személyeket a legszükségesebb holmijukkal teherautóra rakták, majd a hetényi állomásról hideg tehervagonokban Csehországba szállították őket. A deportálásoknak végül is 1948 őszén vetettek véget, a meghurcolt családok visszatérhettek családi fészkeikbe. 1947 tavaszán más irányba is indulni kényszerültek Izsa lakosai. A lakosságcseréről szóló államközi megegyezés értelmében a lakosok egy másik, módosabb rétegét Magyarországra telepítették át. Ők magukkal vihették összes ingó vagyonukat. A falu őslakosságából 148 családot, mintegy 445 személyt telepítettek át Magyarország déli részére, Tolna megyébe. Helyükbe áttelepültek érkeztek Izsára, akik aránylag rövid idő alatt megbarátkoztak az itteniekkel. Ma Izsa részint mezőgazdasággal, részint ipari tevékenységgel foglalkozik.